Lélekbuborék

Istenmeleg napsugár Garády Péter emlékére Nincsenek szavak. Csönd van belül, tompán rohanó külvilág, Dörömbölő hangja van a gyásznak, És van cirógató Istenmeleg napsugár. Egyként-egyért dobbanó szív van, Hullámzó nyugalom a Dunán, Mély fájdalom van a mosolyban, És van vigasztaló Istenmeleg napsugár. Arcunkról lehulló Érted ejtett könny van, A parton Neked tisztelgő dús lombú fák, Égen… Tovább »

Hosszú évek óta ma először láttam újra. A Dunaparton találkoztunk. Fényes és színes volt, mint régen; táncolt, ropogott, pattogott az égen. Káprázatos volt egy csillogó gyermektekintet tükrében csodálni a tűzijátékot. Szívet melengető volt a fűben ülve ölemben ölelni a Kincsemet, ismét megmutatni Neki egy darabot a világból. Együtt ámultunk, láttam a szemében visszatükröződő fényeket, hallgattam,… Tovább »

Kemény hetek, napok állnak mögöttem, és nagyon büszke vagyok arra, hogy az utcáról besétálva, tanfolyam nélkül teljesítettem a követelményeket és sikerült véghezvinnem azt, amit szerettem volna. Ez a második lépés az álmom megvalósulásához. Közben még egy bolti eladói végzettséget is szereztem (pontosabban élelmiszer, vegyiáru- és gyógynövényeladó), szeptemberben pedig leteszem a boltvezetői vizsgát is. Drága Családom… Tovább »

Vágyom arra, mit Ő él át most: minden új, minden felfedezni való. Mindenre kíváncsi, mindent megfigyel. Olyan ártatlan, tiszta, önfeledt boldogság fogja el számunkra apróságnak, alapvetőnek, természetesnek tűnő dolgoktól, hogy öröm nézni! Azt hiszem, tényelg igaz lehet, hogy egész életünkben ezt az állapotot, ezeket az érzéseket hajszoljuk, újra át akarjuk élni azt, amit egykor átéltünk,… Tovább »

Életem egyik legszebb napja volt a mai. Jancsikám két évvel ezelőtt született. Akkor már néhány napja kórházban feküdtem magas vérnyomással, öt hét volt még hátra a kiírt időpontig. Aztán július 2-án, hétfőn hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy a pocakomban mozdult egy nagyot, szokatlant. Éppen a himnuszt játszották a tévében. Pár másodperccel később pedig elfolyt a… Tovább »

A küzdelmet, amit föladtál…nos, azt el sem kezdted igazán. Az igazi küzdelem nem hagy nyugodni, hajt előre. Föladhatatlan. Elszántság, kitartás fűti, belső erőd élteti. ERŐ, AKARAT! Amikor tényleg, valóban küzdesz, eltántoríthatatlan vagy. Jöhet bukkanó vagy szakadék, fájdalom vagy kétségbeesés, jöhetnek falak vagy végtelennek tűnő tengerek, nincs megállás. A küzdelemre senki nem kényszeríthető. Ha hiányzik az erő,… Tovább »

A tetején voltam! De időről időre visszazuhanok az aljára. Elidőzöm egy kicsit az önsajnálat ál-vigasztaló érzésében, aztán megrázom magam, és lépek. Fölfelé! Akárhányszor is zuhanok vissza, semmi, de SEMMI nem tántoríthat el, hogy elérjem a célt, amit kitűztem. Erre tanít most az Élet (???). Keményen küzdeni, soha föl nem adni. Reggel még nem láttam a… Tovább »

Amióta készülök az anyaságra, ragad rám minden, ami a témával kapcsolatos. Különös dolog ez, mert annyi féle irányzat van, a fórumokon sokszor egymásnak esnek a különböző nézeteket valló anyukák, aztán olyan is van, aki nem ragaszkodik elvekhez, hanem sodródik az árral. Tudatosan készültem mindenre, és én bizony felállítottam magamnak elveket, amikhez következetesen ragaszkodom. Jancsikám kiszámítható… Tovább »

Nagy kaland veszi most kezdetét. Újra tanulok, két diplomával, 35 évesen szakmát szerzek, cukrász leszek. Szeretem a kihívásokat, és ez most nagyon is annak bizonyul. Az én kicsi paleo konyhámat a következő két hónapban ellepi majd a fehér liszt, a cukor, a tejszín, a vaj. Itthon készülök a vizsgákra. Történt ugyanis, hogy az iskola, ahova… Tovább »

Édesanyámtól tanultam: az embert nem a szavai határozzák meg, hanem a tettei. Én így próbálok élni. Nem könnyű odafigyelni arra, hogy csak olyat mondjak ki a számmal, amit úgy is teszek. A kisfiamnak is ezt tanítom, erre nevelem őt. A tettekért vállalni a felelősséget: sokszor bizony ez sem könnyű. Kerülöm azokat az embereket, akikből ömlik… Tovább »