Lélekbuborék

Hosszú idő után tegnap újra békávéval utaztam. A tömegben hozzám tapadó utastársaktól, az oldalamat bökdöső táskáktól, az extrém sportnak is beillő hirtelen és hatalmas fékezések okozta dülöngéléstől, a szagtól és az állandó dugóktól régen is viszolyogtam, de esténként, munka után szerettem végigdöcögni villamossal a Duna mentén, elmerengni, gondolkozni, nézni a gyönyörű várost, és eltávolodni a… Tovább »

Ma kineziológusnál jártam. Teljes letargiában érkeztem, és önfeledten, repkedve távoztam. Egy közel másfél órás oldásban volt részem, helyére került a jobb-bal agyféltekém, egyforma hosszúak lettek a lábaim , és rengeteg fájdalmas blokkomnak mondtam búcsút, remélem, ezúttal végleg. Többek között ez a történet is előkerült, amikor egy hozzám nem túl közel álló fiút, férfit kerestünk, aki… Tovább »

Egész eddigi életemben azt gondoltam, hogy képtelen vagyok futni. Nem az én műfajom, és kész. Már az iskolai tornaórán sem bírtam szusszal, pedig a nagy súlyom ellenére szerettem mozogni. Tavaly augusztus óta járok edzőterembe, és bár az elején próbálkoztam a futással, két percnél tovább nem bírtam, majd’ kiköptem a tüdőmet, és a térdem is fájt…. Tovább »

Falom, bújom, élvezettel forgatom Vekerdy Tamás könyveit (Jól szeretni, Érzelmi biztonság), örülök, hogy sok dologban megerősít, igazol, ösztönöz, motivál, bíztat, és bizony megnevettet a történeteivel. A kedvencem egy régi angol vicc, amit idéz: Egy angol earli családnál négy leánygyermek született, és mivel az earli címet csak fiú örökölheti, így nagy bánatukban már félárbócra engedték a… Tovább »

Ma ez fogadott minket a játszótéren. Leguggoltam Jancsika mellé, és nevelő célzattal a következőket mondtam Neki: – Látod, Jancsikám, az ott a homokozóban egy wc kefe. Soha, de soha ne vigyél a játszótérre wc kefét, és ne dobd a homokozóba, ahol pici gyerekek játszanak! Rendben? Olyan, de olyan értelmesen nézett rám vissza! Érdekelne, hogy vajon… Tovább »

Mindig is küzdöttem a súlyommal, amióta az eszemet tudom, ez az életem egyik meghatározó témája. A terhességemet eleve jó néhány plusz kilóval kezdtem, és bár egészen a 6. hónapig betartottam az “ahány hónap, annyi kilót hízhat” orvosi utasítást, utána elszaladt a ló. És sajnos nem tartozom azon szerencsések táborába, akikről a szoptatás alatt a baba… Tovább »

Tíz évvel ezelőtt ezen a napon egy megmagyarázhatatlan erőtől vezérelve vetettem bele magam egy férfi karjaiba, és csak öleltem és öleltem. Azóta is tart ez az ölelés. Az erőt azóta sem tudom megmagyarázni, csak érzem, napról napra erősebben. A Sors összekötött Bennünket öröktől fogva és örökké. Mellette lettem az, aki vagyok, Szerelmes, Boldog, Szép, Erős,… Tovább »

Két évvel ezelőtt ezen a napon végleg véget ért az életemnek egy korszaka. Kiléptem egy kapun és vissza se néztem. Az emberek, akik hat éven át rabszolgatársaim voltak, akikkel együtt étem munkás életemet, lassan elkoptak mellőlem. Az értékek megmaradtak, őrzöm Őket! Hosszú éveken át a megfelelni vágyás, a karrierem építése határozta meg a mindennapjaimat, nem… Tovább »

Hosszú évek óta keresem, sőt, néha követelem a válaszokat a barátsággal kapcsolatos kérdéseimre. Emberektől és a Sorstól. Ma rájöttem, hogy a Sors mindvégig elhalmozott a válaszokkal, csak annyira el voltam foglalva az elkeseredettségemmel, hogy nem vettem észre. Rágcsáltam a már rághatatlan csontokat, érteni akartam a megérthetetlent, ezzel pedig csak mélyítettem a saját sebeimet, ahelyett, hogy… Tovább »

Tíz évvel ezelőtt ezen a napon, 24 évesen műtöttek, gerincsérvvel. Akkor már majdnem három hónapja pokoli, a csípőmbe és a bal lábamba sugárzó fájdalmak gyötörtek, amelyektől aludni sem tudtam. A testem egy kérdőjelhez hasonlított, az arcom eltorzult a sok szenvedéstől. Aztán október 18-án, szombaton eljutottam egy gyógytornászhoz, aki jól átmozgatott, ám estére belobbant az egész… Tovább »