Lélekbuborék

Néhány évvel ezelőtt Páromtól kaptam egy dobozkát. Kagyló volt benne, amit én magam törtem fel, egy apró rózsaszín  gyöngy bújt meg a belsejében. A dobozban egy kis kalitka is volt a gyöngynek, és egy lánc, így lett teljes a nyakék. A kalitka hamar megsárgult, egyre csúnyább lett, így kaptam egy újabb szettet, gyöngyöstül, kalitkástul. Így… Tovább »

Sokat tanultam már életem során. Édesanyámtól tartalmas, értékekkel teli batyut kaptam az életre, minden nap ebből merítek. Páromnak is olyan Embert választottam, akire felnézhetek, akit tisztelhetek, aki nem csak szívvel szeretni tanít, de az életem minden helyzetében igaz Társam. Tetteivel nap, mint nap példát mutat, követendőt, megbecsülendőt.  Tanáraimtól és elismert szakemberektől sok-sok tudást kaptam. Még az utamba sodródó,… Tovább »

Ma újra az edzőteremben jártam. Elindulni és odaérni…olyan volt, mintha hat ökörrel vonszolnának. Tudom, hogy mi tartott vissza ekkora súllyal. A félelem. Félelem attól, amit majd a tükörben látok; félelem attól, hogy újra érezzem a testem valódi körvonalait. Mert igazság szerint hosszú hetek óta nem néztem alaposan a tükörbe. Reggelente látom az arcomat. Idegen. Sejtem… Tovább »

Végtelen sok színe van a szeretetnek. Az anyai szeretet fehér. Tiszta, feltétel nélküli, önfeláldozó, magát megadó, békés szeretet. Határoktól mentes, végtelen, gömbölyű és örökéletű érzés.... Tovább »

Én-világot élünk. Leszegett fejjel, cipőnket bámulva, magunkba borulva lépkedünk az utcán, lábunk nyoma üres. Hiányzik belőle az adakozó lélek súlya. Elmegyünk egymás mellett idegenként, nyomtalanul. Vajon van-e szemünk, hogy meglássuk a másikban keletkező pillanatnyi káoszt? Van-e szívünk, hogy kezünket segítségre vezesse? Van-e lelkünk, hogy befogadjuk a hála mosolyát? És van-e vágy ott legbelül, a nevenincs mélyben, hogy… Tovább »

Emlékszem, ott állt fekete hosszú szövetkabátban, és rám várt. Ahogy leszálltam a villamosról és megláttam, már a szívem vitte a lábaimat, szinte szaladtam felé. Aztán magam sem tudom, hogy miért, de a nyakába borultam és csak öleltem Őt. Hosszan szorítottuk egymást, majd sétálni indultunk. Gyönyörű őszi idő volt. Akkor és ott, az aranyló lombú fák… Tovább »

Szeretek ölelni és szeretem, ha ölelnek. Arra a pár pillanatra szebbnek látom a világot, jobbnak az embereket, békésebbnek a lelkeket. Egy ölelés tele van energiával, igazán emberi mozdulat, bekebelezni a másikat, átkarolni, szorítani, simogatni; nagy szükségünk van minderre. Annak is, aki adja, és annak is, aki kapja. Amikor ölelsz, sérthetetlenné válsz. Abban a néhány pillanatban Te… Tovább »

Három évvel ezelőtt ezen a napon…tulajdonképpen már nem is fontos, hogy mi történt. Kikopott a lelkemből. Messze-messze mögöttem van, olyan távol, hogy alig látom már. Sok időnek kellett eltelnie. Emlékszem, hetekig hallottam még a már nem létező céges telefonomat csörögni a táskámban. Hónapokig rándult még görcsbe a gyomrom, ha bizonyos emberek eszembe jutottak a régi… Tovább »

Szombat, Szentendre. Csak mi hárman, Anyu, Nővérem és én. Hévezés, séta, múzeum, hangulatos-napsütéses ebéd a Görög Kancsóban, sok beszélgetés, egymásra figyelés, régiúj energiák. Kovács Margit kerámiák, Szamos cukrászda, kávé, fagyikehely, hazafelé sok-sok kuncogás a héven, mély szeretetölelés a búcsúzáskor. Életem egyik legszebb napja volt.  Még több Buborék: Hideg őszibarackleves  ... Tovább »

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra Itt van az ősz, itt van ujra, S szép, mint mindig, énnekem. Tudja isten, hogy mi okból Szeretem? de szeretem. Kiülök a dombtetőre, Innen nézek szerteszét, S hallgatom a fák lehulló Levelének lágy neszét. Mosolyogva néz a földre A szelíd nap sugara, Mint elalvó gyermekére Néz… Tovább »