Lélekbuborék

Kérem szépen. Köszönöm. Ezt a két kifejezést mondta ma ki Jancsikám életében először úgy, hogy az a helyén is volt. Nem tanítottam rá, sosem rágtam a szájába, hogy “mondd szépen: köszönöm!”. Csupán hallotta, ahogy én mondom, hiszen jól nevelt lány vagyok, kérek szépen, és köszönök szépen, ahogy illik. Életem moziját nézem már több, mint huszonegy… Tovább »

Néhány napja elkezdtünk Jancsikával mesét nézni. A Bogyó és Babócát választottam Neki, én odavagyok érte! Már korábban elhatároztam, hogy nálunk a mesenézés mindenképpen közös program lesz, nem pedig gyermekmegőrző. Beépítettük a napirendünkbe, Jancsika a délutáni alvása után uzsit kap, majd néhány kölesgolyó társaságában az etetőszékében ülve várja, míg én a számítógépen kikeresem a mesét. Az… Tovább »