Lélekbuborék

Én-világot élünk. Leszegett fejjel, cipőnket bámulva, magunkba borulva lépkedünk az utcán, lábunk nyoma üres. Hiányzik belőle az adakozó lélek súlya. Elmegyünk egymás mellett idegenként, nyomtalanul. Vajon van-e szemünk, hogy meglássuk a másikban keletkező pillanatnyi káoszt? Van-e szívünk, hogy kezünket segítségre vezesse? Van-e lelkünk, hogy befogadjuk a hála mosolyát? És van-e vágy ott legbelül, a nevenincs mélyben, hogy… Tovább »

Mindig is küzdöttem a súlyommal, amióta az eszemet tudom, ez az életem egyik meghatározó témája. A terhességemet eleve jó néhány plusz kilóval kezdtem, és bár egészen a 6. hónapig betartottam az “ahány hónap, annyi kilót hízhat” orvosi utasítást, utána elszaladt a ló. És sajnos nem tartozom azon szerencsések táborába, akikről a szoptatás alatt a baba… Tovább »