Lélekbuborék

Lélekig hatoló érintés

Egyszer azt mondtam valakinek: gyűlöllek! Átölelt két karjával és csak szorított magához, mérgem lassan párologni kezdett. Haragomtól görcsbe rándult izmaim lassan elernyedtek, néhány pillanat múlva már megadóan simultam ölelésébe. Egyszer azt mondtam valakinek: szeretlek! Hideg tekintettel nézett rám, minden porcikájával elutasította vallomásomat. Léptem felé, de ő is lépett egyet hátra. Egyetlen pillanat alatt épített közénk áthatolhatatlan… Tovább »

Apró Mesterek

Sokat tanultam már életem során. Édesanyámtól tartalmas, értékekkel teli batyut kaptam az életre, minden nap ebből merítek. Páromnak is olyan Embert választottam, akire felnézhetek, akit tisztelhetek, aki nem csak szívvel szeretni tanít, de az életem minden helyzetében igaz Társam. Tetteivel nap, mint nap példát mutat, követendőt, megbecsülendőt.  Tanáraimtól és elismert szakemberektől sok-sok tudást kaptam. Még az utamba sodródó,… Tovább »

Üres szavak világa

Édesanyámtól tanultam: az embert nem a szavai határozzák meg, hanem a tettei. Én így próbálok élni. Nem könnyű odafigyelni arra, hogy csak olyat mondjak ki a számmal, amit úgy is teszek. A kisfiamnak is ezt tanítom, erre nevelem őt. A tettekért vállalni a felelősséget: sokszor bizony ez sem könnyű. Kerülöm azokat az embereket, akikből ömlik… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!