Lélekbuborék

Egyszer azt mondtam valakinek: gyűlöllek! Átölelt két karjával és csak szorított magához, mérgem lassan párologni kezdett. Haragomtól görcsbe rándult izmaim lassan elernyedtek, néhány pillanat múlva már megadóan simultam ölelésébe. Egyszer azt mondtam valakinek: szeretlek! Hideg tekintettel nézett rám, minden porcikájával elutasította vallomásomat. Léptem felé, de ő is lépett egyet hátra. Egyetlen pillanat alatt épített közénk áthatolhatatlan… Tovább »

Édesanyámtól tanultam: az embert nem a szavai határozzák meg, hanem a tettei. Én így próbálok élni. Nem könnyű odafigyelni arra, hogy csak olyat mondjak ki a számmal, amit úgy is teszek. A kisfiamnak is ezt tanítom, erre nevelem őt. A tettekért vállalni a felelősséget: sokszor bizony ez sem könnyű. Kerülöm azokat az embereket, akikből ömlik… Tovább »

Egy pillanattal ezelőtt történt! Éppen az uzsi utáni mesenézéshez készülünk, köligolyó bekészítve. Kinyitom a gépet, a facebookos üzenőfalam jelenik meg a profilképemmel. Jancsika fölpillant és a monitorra mutat: ANNNYA! Istenem, de vártam ezt a pillanatot! Azt hiszem, most én vagyok a legboldogabb ANNNYA a világon!... Tovább »

Őszintén bevallom, hogy nem voltam az a pocakjával meghitten társalgó várandós, sokkal inkább megérzések mentén kommunikáltam Jancsikával, mindvégig éreztem, hogy minden rendben Vele odabent, és bár az átlagon felüli aggódásfaktorral rendelkezem, sikerült ezeket a negatív energiákat mellőznöm a terhességem alatt, és azóta is erre törekszem. Olyan embernek ismerem magam, aki figyel a másikra, és próbálja… Tovább »