Lélekbuborék

Remélem, mindenki hallotta!

Ma délután Jancsikával kettesben voltunk itthon. Ebéd után leraktam őt aludni, és én is lepihentem. Fél 4 körül hirtelen megszólalt a szénmonoxid érzékelő, amiben pár napja cseréltem ki az elemet. Fél perc elteltével újra jelzett, majd újra és újra és egyre sűrűbben. Úgy döntöttem, hívom a 112-t. Egy úr vette föl a telefont, aki pillanatok… Tovább »

Tizenegy év

Emlékszem, ott állt fekete hosszú szövetkabátban, és rám várt. Ahogy leszálltam a villamosról és megláttam, már a szívem vitte a lábaimat, szinte szaladtam felé. Aztán magam sem tudom, hogy miért, de a nyakába borultam és csak öleltem Őt. Hosszan szorítottuk egymást, majd sétálni indultunk. Gyönyörű őszi idő volt. Akkor és ott, az aranyló lombú fák… Tovább »

Cukrász leszek

Nagy kaland veszi most kezdetét. Újra tanulok, két diplomával, 35 évesen szakmát szerzek, cukrász leszek. Szeretem a kihívásokat, és ez most nagyon is annak bizonyul. Az én kicsi paleo konyhámat a következő két hónapban ellepi majd a fehér liszt, a cukor, a tejszín, a vaj. Itthon készülök a vizsgákra. Történt ugyanis, hogy az iskola, ahova… Tovább »

Gerincest nevelni

Tíz évvel ezelőtt ezen a napon, 24 évesen műtöttek, gerincsérvvel. Akkor már majdnem három hónapja pokoli, a csípőmbe és a bal lábamba sugárzó fájdalmak gyötörtek, amelyektől aludni sem tudtam. A testem egy kérdőjelhez hasonlított, az arcom eltorzult a sok szenvedéstől. Aztán október 18-án, szombaton eljutottam egy gyógytornászhoz, aki jól átmozgatott, ám estére belobbant az egész… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!