Lélekbuborék

Annnya, megölelsz tégem?... Tovább »

Szeretek ölelni és szeretem, ha ölelnek. Arra a pár pillanatra szebbnek látom a világot, jobbnak az embereket, békésebbnek a lelkeket. Egy ölelés tele van energiával, igazán emberi mozdulat, bekebelezni a másikat, átkarolni, szorítani, simogatni; nagy szükségünk van minderre. Annak is, aki adja, és annak is, aki kapja. Amikor ölelsz, sérthetetlenné válsz. Abban a néhány pillanatban Te… Tovább »

Mindössze ekkorára mertem nyitni azt az ajtót, amin Jancsikámat lestem meg a bölcsiben. Történt ugyanis…Istenem, csak úgy dőlne belőlem a szó, kedvem lenne iderakni most ezt az egészet, nem törődni semmivel. De maradok fegyelmezett és higgadt. És nem utolsó sorban pozitív! Merthogy egyébként nyugalmat árasztok, és minden a legnagyobb rendben. Tehát…történt ugyanis, hogy ma, a… Tovább »

Néhány napja elkezdtünk Jancsikával mesét nézni. A Bogyó és Babócát választottam Neki, én odavagyok érte! Már korábban elhatároztam, hogy nálunk a mesenézés mindenképpen közös program lesz, nem pedig gyermekmegőrző. Beépítettük a napirendünkbe, Jancsika a délutáni alvása után uzsit kap, majd néhány kölesgolyó társaságában az etetőszékében ülve várja, míg én a számítógépen kikeresem a mesét. Az… Tovább »