Lélekbuborék

Mindössze ekkorára mertem nyitni azt az ajtót, amin Jancsikámat lestem meg a bölcsiben. Történt ugyanis…Istenem, csak úgy dőlne belőlem a szó, kedvem lenne iderakni most ezt az egészet, nem törődni semmivel. De maradok fegyelmezett és higgadt. És nem utolsó sorban pozitív! Merthogy egyébként nyugalmat árasztok, és minden a legnagyobb rendben. Tehát…történt ugyanis, hogy ma, a… Tovább »