Lélekbuborék

Csak nézem Őt…

Kérem szépen. Köszönöm. Ezt a két kifejezést mondta ma ki Jancsikám életében először úgy, hogy az a helyén is volt. Nem tanítottam rá, sosem rágtam a szájába, hogy “mondd szépen: köszönöm!”. Csupán hallotta, ahogy én mondom, hiszen jól nevelt lány vagyok, kérek szépen, és köszönök szépen, ahogy illik. Életem moziját nézem már több, mint huszonegy… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!