Lélekbuborék

Elindulok, odaérek

Ma újra az edzőteremben jártam. Elindulni és odaérni…olyan volt, mintha hat ökörrel vonszolnának. Tudom, hogy mi tartott vissza ekkora súllyal. A félelem. Félelem attól, amit majd a tükörben látok; félelem attól, hogy újra érezzem a testem valódi körvonalait. Mert igazság szerint hosszú hetek óta nem néztem alaposan a tükörbe. Reggelente látom az arcomat. Idegen. Sejtem… Tovább »

Kinőtt a szárnyunk 2.

Három évvel ezelőtt ezen a napon…tulajdonképpen már nem is fontos, hogy mi történt. Kikopott a lelkemből. Messze-messze mögöttem van, olyan távol, hogy alig látom már. Sok időnek kellett eltelnie. Emlékszem, hetekig hallottam még a már nem létező céges telefonomat csörögni a táskámban. Hónapokig rándult még görcsbe a gyomrom, ha bizonyos emberek eszembe jutottak a régi… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!