Lélekbuborék

Ma délután Jancsikával kettesben voltunk itthon. Ebéd után leraktam őt aludni, és én is lepihentem. Fél 4 körül hirtelen megszólalt a szénmonoxid érzékelő, amiben pár napja cseréltem ki az elemet. Fél perc elteltével újra jelzett, majd újra és újra és egyre sűrűbben. Úgy döntöttem, hívom a 112-t. Egy úr vette föl a telefont, aki pillanatok… Tovább »

Én-világot élünk. Leszegett fejjel, cipőnket bámulva, magunkba borulva lépkedünk az utcán, lábunk nyoma üres. Hiányzik belőle az adakozó lélek súlya. Elmegyünk egymás mellett idegenként, nyomtalanul. Vajon van-e szemünk, hogy meglássuk a másikban keletkező pillanatnyi káoszt? Van-e szívünk, hogy kezünket segítségre vezesse? Van-e lelkünk, hogy befogadjuk a hála mosolyát? És van-e vágy ott legbelül, a nevenincs mélyben, hogy… Tovább »