Lélekbuborék

Hosszú idő után tegnap újra békávéval utaztam. A tömegben hozzám tapadó utastársaktól, az oldalamat bökdöső táskáktól, az extrém sportnak is beillő hirtelen és hatalmas fékezések okozta dülöngéléstől, a szagtól és az állandó dugóktól régen is viszolyogtam, de esténként, munka után szerettem végigdöcögni villamossal a Duna mentén, elmerengni, gondolkozni, nézni a gyönyörű várost, és eltávolodni a… Tovább »

Egész eddigi életemben azt gondoltam, hogy képtelen vagyok futni. Nem az én műfajom, és kész. Már az iskolai tornaórán sem bírtam szusszal, pedig a nagy súlyom ellenére szerettem mozogni. Tavaly augusztus óta járok edzőterembe, és bár az elején próbálkoztam a futással, két percnél tovább nem bírtam, majd’ kiköptem a tüdőmet, és a térdem is fájt…. Tovább »