Lélekbuborék

Ma újra az edzőteremben jártam. Elindulni és odaérni…olyan volt, mintha hat ökörrel vonszolnának. Tudom, hogy mi tartott vissza ekkora súllyal. A félelem. Félelem attól, amit majd a tükörben látok; félelem attól, hogy újra érezzem a testem valódi körvonalait. Mert igazság szerint hosszú hetek óta nem néztem alaposan a tükörbe. Reggelente látom az arcomat. Idegen. Sejtem… Tovább »

Szeretek ölelni és szeretem, ha ölelnek. Arra a pár pillanatra szebbnek látom a világot, jobbnak az embereket, békésebbnek a lelkeket. Egy ölelés tele van energiával, igazán emberi mozdulat, bekebelezni a másikat, átkarolni, szorítani, simogatni; nagy szükségünk van minderre. Annak is, aki adja, és annak is, aki kapja. Amikor ölelsz, sérthetetlenné válsz. Abban a néhány pillanatban Te… Tovább »

A küzdelmet, amit föladtál…nos, azt el sem kezdted igazán. Az igazi küzdelem nem hagy nyugodni, hajt előre. Föladhatatlan. Elszántság, kitartás fűti, belső erőd élteti. ERŐ, AKARAT! Amikor tényleg, valóban küzdesz, eltántoríthatatlan vagy. Jöhet bukkanó vagy szakadék, fájdalom vagy kétségbeesés, jöhetnek falak vagy végtelennek tűnő tengerek, nincs megállás. A küzdelemre senki nem kényszeríthető. Ha hiányzik az erő,… Tovább »