Tizenegy év
Emlékszem, ott állt fekete hosszú szövetkabátban, és rám várt. Ahogy leszálltam a villamosról és megláttam, már a szívem vitte a lábaimat, szinte szaladtam felé. Aztán magam sem tudom, hogy miért, de a nyakába borultam és csak öleltem Őt. Hosszan szorítottuk egymást, majd sétálni indultunk. Gyönyörű őszi idő volt. Akkor és ott, az aranyló lombú fák… Tovább »
