1.0Lélekbuborékhttps://lelekbuborek.cafeblog.hujulcsihttps://lelekbuborek.cafeblog.hu/author/julcsi-2/Hosszú évek óta ma először láttam újra. A Dunaparton találkoztunk. Fényes és színes volt, mint régen; táncolt, ropogott, pattogott az égen. Káprázatos volt egy csillogó gyermektekintet tükrében csodálni a tűzijátékot. Szívet melengető volt a fűben ülve ölemben ölelni a Kincsemet, ismét megmutatni Neki egy darabot a világból. Együtt ámultunk, láttam a szemében visszatükröződő fényeket, hallgattam, ahogy a csilingelő hangocskáján sorolja a színeket és az ő szavaival próbál elma<span class="text_exposed_show">gyarázni valamit, amit még sosem látott.</span> <div> Valaha én is szemléltem úgy a világot, ahogy most ő teszi. Én is csodaként, varázslatként szívtam magamba az életet. Valaha én is kacagtam felhőtlenül egy pattogó labda láttán, mutattam mindenre a pufi kis ujjammal: ez mityoda? Valaha engem is érdekelt minden aszfalton mászó bogár, és én is boldogan ugráltam a pocsolyában. Valaha én is elmélyülten játszottam a homokgombócokkal, és gyerektekintetemben csillogtak a tűzijáték fényei. <a href="https://lelekbuborek.cafeblog.hu/files/2014/11/2014-08-23-13.42.40.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-380" src="https://lelekbuborek.cafeblog.hu/files/2014/11/2014-08-23-13.42.40.jpg" alt="2014-08-23 13.42.40" width="1280" height="960" /></a> Ma este Jancsikám csodákból álló világa egy újabb első élménnyel lett gazdagabb. Az én világom pedig új értelmet nyer minden alkalommal, amikor átélem, hogy Ő a szemem, Ő a fülem, és Ő az én valódi csodákra éhes szívem. </div>  rich