1.0Lélekbuborékhttps://lelekbuborek.cafeblog.hujulcsihttps://lelekbuborek.cafeblog.hu/author/julcsi-2/Néhány napja elkezdtünk Jancsikával mesét nézni. A Bogyó és Babócát választottam Neki, én odavagyok érte! Már korábban elhatároztam, hogy nálunk a mesenézés mindenképpen közös program lesz, nem pedig gyermekmegőrző. Be<span class="text_exposed_show">építettük a napirendünkbe, Jancsika a délutáni alvása után uzsit kap, majd néhány kölesgolyó társaságában az etetőszékében ülve várja, míg én a számítógépen kikeresem a mesét. Az első alkalommal ámulattal bámulta a monitort, és láttam, cikázott a kis szeme a sok színes figurán, boldogan kacarászott, nézte, ahogy mozognak, és hevesen mutogatott, még az imádott kölesgolyókról is megfeledkezett. Ma már rutinos mesenéző, oda sem néz a kölesgolyóval teli tálkára, csak nyúl bele a kezével és emeli a szájához, ropogtatja, majd nyúl a következőért, mintha csak magamat látnám a moziban a pattogatott kukoricával. Ma is elhelyezkedtünk, ahogy eddig, elindítottam a mesét, Jancsika nekilátott a csemegének, aztán egyszer csak megfogta a karomat, átölelte, és ráhajtotta a fejét. Majd egy olyan mosollyal ajándékozott meg, amit azt hiszem, soha </span>nem fogok elfelejteni. <a href="https://lelekbuborek.cafeblog.hu/files/2014/11/2013-04-27-19.11.44.jpg"><img class="aligncenter wp-image-206 size-full" src="https://lelekbuborek.cafeblog.hu/files/2014/11/2013-04-27-19.11.44.jpg" alt="2013-04-27 19.11.44" width="1280" height="960" /></a> <span class="text_exposed_show"> Ahogy az arcára néztem, láttam magamat, láttam az elmúlt tíz év minden szerelmes pillanatát, láttam benne minden szeretetet, amit azóta adtunk Neki, mióta gondolatként megfogant a fejünkben, és vágyként a szívünkben. Láttam benne a múlt emlékeit, a jelen valóságát és a jövő ígéretét. Benne volt az egész világ, benne minden, amiért érdemes élni.</span>rich