1.0Lélekbuborékhttps://lelekbuborek.cafeblog.hujulcsihttps://lelekbuborek.cafeblog.hu/author/julcsi-2/Jancsika napok óta azzal szórakoztatja magát és engem a fürdésnél, hogy a vizes kis tenyerével tapsol, én pedig ál-jajjongok és piccs-paccsot kiáltok, mire ő csak kacag és kacag. Ma este fürdés közben igencsak elgondokodt<span class="text_exposed_show">am valamin, és csak tompán észleltem, hogy Jancsikám eközben tapsikolt, és nevetett, majd látva a bamba fejemet, már csak alig mosolygott, végül feladta, és érdeklődés híján más elfoglaltságot keresve magának Bálmi után nyúlt. </span> <a href="https://lelekbuborek.cafeblog.hu/files/2014/11/1381955_484727478300104_938544328_n.jpg"><img class="aligncenter wp-image-195 size-full" src="https://lelekbuborek.cafeblog.hu/files/2014/11/1381955_484727478300104_938544328_n.jpg" alt="1381955_484727478300104_938544328_n" width="960" height="720" /></a> <span class="text_exposed_show">Elszégyelltem magam. Belemártottam a kezemet a vízbe, és tapsolni kezdtem, ahogy ő szokott. Jancsika rögtön felderült, arcának minden porcikája mosolygott: pára áztatta göndör fürtjei, fürdőhabos gömbölyű állacskája, hatalmas nedves szempillái. Alaposan lefröcskölt, vizes lett mindenem, de ott egye a fene! Játszani hívott, és részt venni egy önfeledten boldog, kacagó gyermek játékában: ennek minden pillanata örök kincs! </span>rich