1.0Lélekbuborékhttps://lelekbuborek.cafeblog.hujulcsihttps://lelekbuborek.cafeblog.hu/author/julcsi-2/Az elmúlt 13 hónapban és tízenegy napban Anyaként számtalan valódi csoda szemtanúja lehettem. Amikor megszületett Jancsika, egy olyan utazás vette kezdetét, amire nem is számítottam, amire nem lehet felkészülni. Tobzód<span class="text_exposed_show">om a csodákban, tele van a szívem a szeretet érzésének új árnyalataival, átértékelődött minden, az Övé vagyok, együtt fejlődünk és együtt fedezzük fel ezt a mindkettőnk számára új világot. </span> <span class="text_exposed_show"><a href="https://lelekbuborek.cafeblog.hu/files/2014/11/2013-10-09-14.47.47.jpg"><img class="aligncenter size-full wp-image-148" src="https://lelekbuborek.cafeblog.hu/files/2014/11/2013-10-09-14.47.47.jpg" alt="2013-10-09 14.47.47" width="1280" height="960" /></a> Ma együtt tettük meg az első önálló lépéseket, a könnyeim elhomályosították a szememet, de azért láttam a kisfiam arcán a boldogságot, hallottam azt a felejthetetlen nevetést, amivel saját, felfoghatatlan sikerének adott hangot. Ez a kicsi ember ma elindult, régóta készült rá. Elengedte a biztonságot jelentő kapaszkodókat, összegyűjtötte a bátorságát, minden tudását, és pihe-puha husi lábait egymás után rakosgatva totyogni kezdett. Néhány óra múlva a popóját a magasba emelve feltápászkodott és kiegyenesedett, egyedül, segítség nélkül. Ámulattal csodálom a fejlődését, és boldogan szemlélem azt, aki mellette lehetek: Anya, és minden, amit ez a szó jelent és magához vonz. A legszebb, amit ember kimondhat. Várom már, hogy Tőle hallhassam.</span>rich