<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Lélekbuborék</provider_name><provider_url>https://lelekbuborek.cafeblog.hu</provider_url><author_name>julcsi</author_name><author_url>https://lelekbuborek.cafeblog.hu/author/julcsi-2/</author_url><title>Cinkosok</title><html>Nem árulhatom el, hogy mit csinált Jancsikám ma este a fürdőkádban, amitől a víz nagy és hangos buborékokat vetett. Legyen elég annyi, hogy a Picikém rám nézett azzal a &quot;nagyon huncut vagyok&quot; tekintettel és gurgulázva k&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;acagni kezdett. Én is nevettem, nagyon. Ő tudta, hogy én min nevetek, én is tudtam, hogy ő min kacag. Sokat nevettünk már együtt az elmúlt majd&#039; 10 hónapban, de így még sosem. MI voltunk: anya és fia, cinkosok, egyek! &lt;/span&gt;

&lt;a href=&quot;https://lelekbuborek.cafeblog.hu/files/2014/11/2014-02-04-12.50.25.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter size-full wp-image-107&quot; src=&quot;https://lelekbuborek.cafeblog.hu/files/2014/11/2014-02-04-12.50.25.jpg&quot; alt=&quot;2014-02-04 12.50.25&quot; width=&quot;960&quot; height=&quot;1280&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>