{"version":"1.0","provider_name":"L\u00e9lekbubor\u00e9k","provider_url":"https:\/\/lelekbuborek.cafeblog.hu","author_name":"julcsi","author_url":"https:\/\/lelekbuborek.cafeblog.hu\/author\/julcsi-2\/","title":"Rem\u00e9lem, mindenki hallotta!","html":"

Ma d\u00e9lut\u00e1n Jancsik\u00e1val kettesben voltunk itthon. Eb\u00e9d ut\u00e1n leraktam \u0151t aludni, \u00e9s \u00e9n is lepihentem. F\u00e9l 4 k\u00f6r\u00fcl hirtelen megsz\u00f3lalt a sz\u00e9nmonoxid \u00e9rz\u00e9kel\u0151, amiben p\u00e1r napja cser\u00e9ltem ki az elemet. F\u00e9l perc eltelt\u00e9vel \u00fajra jelzett, majd \u00fajra \u00e9s \u00fajra \u00e9s egyre s\u0171r\u0171bben. \u00dagy d\u00f6nt\u00f6ttem, h\u00edvom a 112-t. Egy \u00far vette f\u00f6l a telefont, aki pillanatok alatt feltette a k\u00e9rd\u00e9seit, utas\u00edtott, hogy kapcsoljam ki a kaz\u00e1nt \u00e9s nyissak ki minden ablakot \u00e9s a bej\u00e1rati ajt\u00f3t, majd kapcsolta a ment\u0151szolg\u00e1latot. Az ott \u00fcgyeletben l\u00e9v\u0151 h\u00f6lgy is k\u00e9rdezett n\u00e9h\u00e1nyat az \u00e1llapotunkr\u00f3l, majd azt mondta, fogjam a gyereket \u00e9s azonnal hagyjam el a lak\u00e1st, menjek a h\u00e1z kapuj\u00e1hoz.
\u00dagy, ahogy voltam, mamuszban, itthoni g\u00f6ncben kikaptam az alv\u00f3, mez\u00edtl\u00e1bas Jancsik\u00e1mat az \u00e1gyb\u00f3l, \u00e9s nyitva hagyva a lak\u00e1st elindultam a negyedik emeletr\u0151l lefel\u00e9. Jancsik\u00e1m f\u00f6l\u00e9bredt, \u00e9s k\u00e9rdezgette: Annnya, hova megy\u00fcnk? Nem eml\u00e9kszem, mit v\u00e1laszoltam, legbel\u00fcl elfogott a p\u00e1nik, \u00e9s mivel a fejem is f\u00e1jt, \u00e9s nagyj\u00e1b\u00f3l tudom, milyen t\u00fcneteket produk\u00e1l a sz\u00e9nmonoxid m\u00e9rgez\u00e9s, fizikailag is igen rosszul kezdtem magam \u00e9rezni. A m\u00e1sodik emeleten becs\u00f6ngettem egy lak\u00e1sba, nem ismerem az ott lak\u00f3kat. Egy h\u00f6lgy nyitott ajt\u00f3t, aki szerencs\u00e9re meg\u00e9rtette, hogy remeg\u0151 sz\u00e1jjal mir\u0151l hadov\u00e1lok, \u00e9s adott egy p\u00e1r f\u00e9rfi zoknit \u00e9s egy meleg paplant Jancsik\u00e1nak. Lementem a f\u00f6ldszintre, le\u00fcltem a j\u00e9ghideg l\u00e9pcs\u0151re, r\u00e1adtam Jancsik\u00e1ra a zoknit, bebugyol\u00e1ltam a paplanba, \u00e9s h\u00edvtam Anyut. Azonnal indult. Csak n\u00e9h\u00e1ny perc telt el, de m\u00e1r hallottam is, hogy szir\u00e9n\u00e1zva j\u00f6nnek a t\u0171zolt\u00f3k.<\/p>\r\n

\"DSC_1288\"<\/a>
Soha nem voltam m\u00e9g ilyen k\u00f6zel t\u0171zolt\u00f3khoz. A v\u00e9d\u0151ruh\u00e1ban, sisakkal a fej\u00fck\u00f6n \u00f3ri\u00e1snak t\u0171ntek. Ahogy l\u00e9pkedtek a csizm\u00e1jukban fel\u00e9nk hat\u00e1rozottan \u00e9s mondt\u00e1k, hogy mit tegyek, felseg\u00edtettek a l\u00e9pcs\u0151r\u0151l, \u00e9s megsz\u00f3l\u00edtott\u00e1k, megcir\u00f3gatt\u00e1k a Kincsemet...azonnal h\u0151s\u00f6knek l\u00e1ttam \u0151ket, akik mellett biztons\u00e1gban \u00e9rezhettem magunkat. Felmentek a lak\u00e1sba, mi pedig v\u00e1rtuk a ment\u0151ket, akik n\u00e9h\u00e1ny pillanat m\u00falva meg is \u00e9rkeztek. Kedves, nyugtat\u00f3 szavak k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben beseg\u00edtettek minket a ment\u0151aut\u00f3ba, Jancsik\u00e1mat a hord\u00e1gyra \u00fcltett\u00e9k, \u00e9s megvizsg\u00e1lt\u00e1k. Besz\u00e9lgettek vele, \u00e9s olyan v\u00e9gtelen kedvess\u00e9ggel fordultak fel\u00e9, hogy bizony igencsak meghat\u00f3dtam. Azt\u00e1n engem is megn\u00e9ztek, de az ijedts\u00e9g t\u00fcnetein k\u00edv\u00fcl n\u00e1lam is mindent rendben tal\u00e1ltak. M\u00edg \u0151k a pap\u00edrmunk\u00e1t v\u00e9gezt\u00e9k \u00e9s Jancsik\u00e1val bar\u00e1tkoztak, pr\u00f3b\u00e1ltam megnyugodni. Azt\u00e1n a t\u0171zolt\u00f3k kopogtak a ment\u0151 ajtaj\u00e1n, a m\u00e9r\u0151m\u0171szereik nem mutattak semmi probl\u00e9m\u00e1t a lak\u00e1sban, \u00edgy visszamehett\u00fcnk, de kiz\u00e1r\u00f3lag a k\u00eds\u00e9ret\u00fckben. A ment\u0151aut\u00f3b\u00f3l bebugyol\u00e1lt Jancsik\u00e1mat szorongatva sz\u00e1lltam ki a ment\u0151s seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel, aki n\u00e9h\u00e1ny nyugtat\u00f3 sz\u00f3 k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben b\u00facs\u00fazott t\u0151l\u00fcnk. Az egyik t\u0171zolt\u00f3 mindaddig a kaz\u00e1n el\u0151tt \u00e1llt \u00e9s m\u00e9rt, am\u00edg a g\u00e1zosok ki nem \u00e9rtek, a m\u00e1sikuk Jancsik\u00e1nak mutogatta a sisakj\u00e1t \u00e9s a l\u00e1mp\u00e1j\u00e1t. K\u00f6zben meg\u00e9rkezett Anyu. Az a pillanat, amikor \u00e1t\u00f6lelt minket... maga volt az Anyas\u00e1g miszt\u00e9rium\u00e1nak l\u00e9nyege. Soha nem fogom elfelejteni.
K\u00f6zben a g\u00e1zosok is ellept\u00e9k az el\u0151szob\u00e1t, m\u00e9rtek, tanakodtak, szak\u00e9rtettek. Mindent rendben tal\u00e1ltak, \u00e9s miut\u00e1n szem\u00fcgyre vett\u00e9k a sz\u00e9nmonoxid \u00e9rz\u00e9kel\u0151 k\u00e9sz\u00fcl\u00e9k\u00fcnket, kider\u00fclt, hogy bizony az volt a ludas. Olcs\u00f3bb t\u00edpus\u00fa, elemmel m\u0171k\u00f6d\u0151 masina volt, a kuk\u00e1ban v\u00e9gezte.
Az ijedts\u00e9g hatalmas volt, de a baj elker\u00fclt minket. Annak ellen\u00e9re, hogy mennyire megviselt, ami t\u00f6rt\u00e9nt, nagyon h\u00e1l\u00e1s vagyok a Sorsnak a tapasztalat\u00e9rt. Egy ilyen kiszolg\u00e1ltatott helyzetben vadidegenek ny\u00fajtottak pillanatok alatt seg\u00edts\u00e9get, \u00e9s hat\u00e1rozott fell\u00e9p\u00e9s\u00fckkel, embers\u00e9ges jelenl\u00e9t\u00fckkel olyat adtak, ami az egyik legfontosabb az ember \u00e9let\u00e9ben: biztons\u00e1g\u00e9rzetet. Tizenegy h\u0151s (k\u00e9t diszp\u00e9cser, h\u00e1rom ment\u0151s \u00e9s hat t\u0171zolt\u00f3) mozdult \u00e9s cselekedett legjobb tud\u00e1sa szerint \u00e9rt\u00fcnk, egy meghib\u00e1sodott ketyere miatt. Mert ak\u00e1r komoly vesz\u00e9lyben is lehett\u00fcnk volna. Ma d\u00e9lut\u00e1n ezekb\u0151l az emberekb\u0151l sz\u00edv, l\u00e9lek \u00e9s embers\u00e9g \u00e1radt. Az \u00e9n lelkemhez vezet\u0151 legr\u00f6videbb \u00fat pedig t\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt ezekkel van kik\u00f6vezve. A mai nap ut\u00e1n m\u00e9g ink\u00e1bb.
Miut\u00e1n este leraktam Jancsik\u00e1mat aludni, \u00e9s kicsit magam maradtam a gondolataimmal a s\u00f6t\u00e9tben, \u00f6sszekulcsoltam a kezeimet \u00fagy, ahogy r\u00e9gen im\u00e1dkoztam. Szor\u00edtottam, hogy m\u00e1r sajogtak az ujjaim, \u00e9s k\u00f6zben tekintetemet f\u00f6lemelve szavak n\u00e9lk\u00fcl, a lelkem \u00fcv\u00f6lt\u0151 hangj\u00e1val adtam h\u00e1l\u00e1t a Sorsnak mindaz\u00e9rt, ami t\u00f6rt\u00e9nt. Rem\u00e9lem, mindenki meghallotta, akinek hallania kellett.\u00a0<\/p>\r\n

\"DSC_1289\"<\/a><\/p>","type":"rich"}