{"version":"1.0","provider_name":"L\u00e9lekbubor\u00e9k","provider_url":"https:\/\/lelekbuborek.cafeblog.hu","author_name":"julcsi","author_url":"https:\/\/lelekbuborek.cafeblog.hu\/author\/julcsi-2\/","title":"Egyetlen centi! ","html":"Mind\u00f6ssze ekkor\u00e1ra mertem nyitni azt az ajt\u00f3t, amin Jancsik\u00e1mat lestem meg a b\u00f6lcsiben.\r\nT\u00f6rt\u00e9nt ugyanis...Istenem, csak \u00fagy d\u0151lne bel\u0151lem a sz\u00f3, kedvem lenne iderakni most ezt az eg\u00e9szet, nem t\u00f6r\u0151dni semmivel. De maradok fegyelmezett \u00e9s higgadt. \u00c9s nem utols\u00f3 sorban pozit\u00edv! Merthogy egy\u00e9bk\u00e9nt nyugalmat \u00e1rasztok, \u00e9s minden a legnagyobb rendben.\r\nTeh\u00e1t...t\u00f6rt\u00e9nt ugyanis, hogy ma, a b\u00f6lcsis beszoktat\u00e1s harmadik napj\u00e1n m\u00e1r k\u00e9t \u00f3r\u00e1t t\u00f6lt\u00f6tt N\u00e9lk\u00fclem a Kincsem. Az udvaron kellett elb\u00facs\u00faznom T\u0151le, elmondtam Neki, hogy elmegyek, de j\u00f6v\u00f6k vissza nemsok\u00e1ra, Zsuzsi n\u00e9ni \u00e9s Ani n\u00e9ni itt vannak, nekik sz\u00f3lhat, b\u00e1rmi van. Miut\u00e1n egy \"JembenAny\u00e1\"-val elengedett, legk\u00f6zelebb az eb\u00e9d ut\u00e1n tal\u00e1lkozhattunk.\r\nEml\u00e9kszem, h\u00e1rom \u00e9vvel ezel\u0151tt, feln\u0151tt n\u0151k\u00e9nt, egy szint\u00e9n feln\u0151tt n\u0151 bar\u00e1tn\u0151mmel egy bokor m\u00f6g\u00fcl leskel\u0151dt\u00fcnk valaki ut\u00e1n, mint a tin\u00e9dzserek. Na, ma pont \u00edgy \u00e9reztem magam, mikor el\u0151sz\u00f6r a n\u00e1dker\u00edt\u00e9s hajsz\u00e1lv\u00e9kony r\u00e9sei k\u00f6z\u00f6tt pr\u00f3b\u00e1ltam megtal\u00e1lni Jancsika cs\u00edkos sapk\u00e1j\u00e1t a t\u00f6megb\u0151l. K\u00f6nny\u0171 volt annak az anyuk\u00e1nak, aki citoms\u00e1rga kab\u00e1tot adott a gyerek\u00e9re, mert csup\u00e1n h\u00e1romb\u00f3l kellett kiv\u00e1lasztania a saj\u00e1tj\u00e1t. A cs\u00edkos sapka \u00e9s sz\u00fcrke kardig\u00e1n viszont szinte l\u00e1thatatlannak bizonyult, de rendk\u00edv\u00fcli k\u00e9pess\u00e9geimnek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en (amelyekkel Anyas\u00e1gom \u00f3ta rendelkezem) mindig siker\u00fclt kisz\u00farnom Jancsik\u00e1mat. Miut\u00e1n bementek az udvarr\u00f3l, egyed\u00fcl maradtam kint az ajt\u00f3 el\u0151tt a gondolataimmal. Tudtam, hogy minden rendben, b\u00edztam Benne, \u00e9s \u0151 is bennem. Azt\u00e1n nem b\u00edrtam elhallgattatni a bennem b\u00fajk\u00e1l\u00f3 kis\u00f6rd\u00f6g\u00f6t - aki egyfolyt\u00e1ban azzal nyaggatott: lesd meg, kukucsk\u00e1lj be az ajt\u00f3n! - \u00e9s \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, hogy a hat\u00e1rozott tilt\u00e1s ellen\u00e9re \u00e9n bizony leselkedni fogok.\r\n\r\n\"2014-09-24<\/a>\r\n\r\nMert \u0150 az \u00c9N gyerekem! \u00c9s tiszteletben tartva a beszoktat\u00e1s szab\u00e1lyait, de l\u00e1tnom kellett. R\u00e9snyire nyitottam teh\u00e1t az ajt\u00f3t, ami m\u00f6g\u00f6tt m\u00e9g egy fal \u00e9s egy \u00fcveg v\u00e1lasztott el az \u00e9n B\u00f6lcsis Nagyfiamt\u00f3l, \u00e9s kukucsk\u00e1lni kezdtem. A Sors \u00fagy int\u00e9zte, hogy pontosan r\u00e1l\u00e1ttam az asztalk\u00e1ra, ahol \u00fclt \u00e9s eb\u00e9delt. \u00dagy, ahogy otthon. Semmilyen fesz\u00fclts\u00e9g nem volt az arc\u00e1n, kanalazta a levest, t\u00f6r\u00f6lgette a sz\u00e1j\u00e1t, n\u00e9h\u00e1ny sz\u00f3t v\u00e1ltott a mellette \u00fcl\u0151 Zsuzsi n\u00e9nivel, aki kedvesen simogatta a h\u00e1t\u00e1t. \u00dcgyesen ivott az \u00fcvegpoh\u00e1rb\u00f3l, repet\u00e1zott az alm\u00e1spit\u00e9b\u0151l (az \u00e9n fiam ), \u00e9s a lehet\u0151 legterm\u00e9szetesebbnek vette, hogy \u0151 ott, abban a t\u00e1rsas\u00e1gban eb\u00e9del. \u00c9n pedig csak lestem, \u00e9s m\u00e9rhetetlen\u00fcl b\u00fcszke voltam R\u00e1. \u00c9s pokolian hi\u00e1nyzott. Ott \u00e1lltam a m\u00e1r sajg\u00f3an f\u00e1j\u00f3 jobb szememmel \u00e9s a lelkembe csorg\u00f3 k\u00f6nnyeimmel. Olyan \u00e9rz\u00e9sek kavarogtak bennem, amit m\u00e9g most sem tudok szavakba \u00f6nteni. Itt \u00fcl\u00f6k, \u00e9s gondolkodom, hogyan is \u00edrhatn\u00e1m le, de nem megy.\r\nAlig v\u00e1rtam, hogy v\u00e9gre magamhoz \u00f6lelhessem, \u00e9s a f\u00fcl\u00e9be s\u00faghassam, mennyire szeretem. N\u00e9h\u00e1ny perc telt el \u00edgy, \u00e9s Zsuzsi n\u00e9ni \u00e9ppen akkor j\u00f6tt ki, mikor pont \u00fagy tettem, mint aki nem leselkedik. Bementem, meg\u00f6leltem a Kiscsillagomat, \u00e9s beles\u00fagtam a f\u00fcl\u00e9be, amit akartam. L\u00e1tva a t\u00f6bbieket, akik az alv\u00e1shoz k\u00e9sz\u00fcl\u0151dtek azt mondta, \u0151 is ott alszik, de v\u00e9g\u00fcl elindultunk hazafel\u00e9.\r\nAlv\u00e1s ut\u00e1n az eg\u00e9sz d\u00e9lut\u00e1nt egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt\u00fck a j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9ren. M\u00e1s volt, mint eddig. Azt hiszem, s\u0151t, most m\u00e1r tudom, hogy a v\u00e1rakoz\u00e1s k\u00f6zben r\u00e1m t\u00f6r\u0151, megfogalmazhatatlan \u00e9rz\u00e9sek egyetlen centin kereszt\u00fcl utat t\u00f6rve maguknak n\u00e9h\u00e1ny perc alatt torn\u00e1d\u00f3k\u00e9nt s\u00f6p\u00f6rtek v\u00e9gig a lelkemen, \u00e9s megv\u00e1ltoztatt\u00e1k a vil\u00e1gomat.","type":"rich"}