{"version":"1.0","provider_name":"L\u00e9lekbubor\u00e9k","provider_url":"https:\/\/lelekbuborek.cafeblog.hu","author_name":"julcsi","author_url":"https:\/\/lelekbuborek.cafeblog.hu\/author\/julcsi-2\/","title":"H\u00f3bar\u00e1ts\u00e1g","html":"Szeretem a friss havat. Nem csak az ablakb\u00f3l n\u00e9zve csod\u00e1latos, de felemel\u0151 \u00e9rz\u00e9s, mikor a l\u00e1bam alatt ropog, megnyugtat, ahogy az arcomat csiklandozz\u00e1k a h\u00f3pehelyvir\u00e1gok. Szeretem, hogy minden \u00e9s mindenki lelassul, \u00e9s ilyenkor sokkal szebbnek l\u00e1tom az embereket. A sok-sok feh\u00e9r der\u00edti az arcokat, a hidegt\u0151l kipirul mindenki, a f\u00e9nyekt\u0151l csillognak a tekintetek. Mindezek mellett m\u00e1t\u00f3l \u00fajabb okom van arra, hogy szeressem a h\u00f3es\u00e9st.\r\nA mai nap sz\u00e1mos ELS\u0150 dolog t\u00f6rt\u00e9nt vel\u00fcnk. Jancsika tavaly t\u00e9len m\u00e9g picike volt, \u00e9s legink\u00e1bb a babakocsiban aludt, mikor s\u00e9t\u00e1ltunk, \u00edgy akkor nem jelentett \u00e9lm\u00e9nyt sz\u00e1m\u00e1ra a h\u00f3es\u00e9s. Ma azonban m\u00e1r att\u00f3l izgatott lett, hogy reggel a kis\u00e1gy\u00e1b\u00f3l feh\u00e9r h\u00e1ztet\u0151ket l\u00e1tott. Amikor a s\u00e9t\u00e1n\u00e1l kil\u00e9pt\u00fcnk a kapun, azonnal beleszaladt a h\u00f3ba, tapicskolt a cip\u0151j\u00e9vel, \u00e9s k\u00f6zben r\u00e1m-r\u00e1m n\u00e9zett: Mi ez Anya? Mit sz\u00f3lsz Anya? De j\u00f3 ez, Anya! Ezt l\u00e1ttam a szem\u00e9ben.\r\nA j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9ren is folytat\u00f3dott az ismerked\u00e9s, \u00e9n pedig csak \u00e1lltam, megint CSOD\u00c1T l\u00e1ttam, sz\u00edvtam magamba a l\u00e1tv\u00e1nyt, \u00e9s pr\u00f3b\u00e1ltam f\u00fcl\u00f6n cs\u00edpni az \u00e9rz\u00e9seimet. Meg\u00e1llt az id\u0151, filmezett a lelkem, mosolygott a sz\u00edvem. Jancsika szaladg\u00e1l, belet\u00fart a kez\u00e9vel a h\u00f3ba \u00e9s n\u00e9zte, ahogy olvad. Ragyogott a szeme, kipirult az arca, egyszerre volt mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151 \u00e9s meglep\u0151 sz\u00e1m\u00e1ra ez a tal\u00e1lkoz\u00e1s a h\u00f3val.\r\nMa el\u0151sz\u00f6r l\u00e1tott h\u00f3embert, el\u0151sz\u00f6r fogott a kez\u00e9ben h\u00f3goly\u00f3t, el\u0151sz\u00f6r dobta el, \u00e9s n\u00e9zte, mi t\u00f6rt\u00e9nik vele? Ma el\u0151sz\u00f6r \u00fclt sz\u00e1nk\u00f3n, \u00e9s el\u0151sz\u00f6r s\u00e9t\u00e1ltunk haza a h\u00f3es\u00e9sben k\u00e9zenfogva, meg-meg\u00e1llva. <\/span>\r\n\r\n\"1795600_484731594966359_1228310330_n\"<\/a>\r\n\r\nNagyon sok mindenre nem eml\u00e9kszem gyerekkoromb\u00f3l. T\u00f6bbek k\u00f6z\u00f6tt arra sem, milyen volt az \u00e9n els\u0151 tal\u00e1lkoz\u00e1som a h\u00f3val. De azt hiszem, hogy ma visszakaptam ebb\u0151l az eml\u00e9kb\u0151l egy darabot.\r\nMa m\u00e1r \u00e9szre sem vessz\u00fck azt, ami egykor nek\u00fcnk is az els\u0151 volt, amire mi is \u00fagy csod\u00e1lkoztunk r\u00e1, ahogy ma Jancsika a h\u00f3ra. Beleszoktunk a vil\u00e1gba, az \u00e9let, a term\u00e9szet csod\u00e1i minden \u00e1ldott nap megsz\u00f3l\u00edtanak benn\u00fcnket, de mi elmegy\u00fcnk mellett\u00fck sz\u00f3tlanul, vakon.\r\nAnyak\u00e9nt most \u00fajra felfedezem a vil\u00e1got, gyerekk\u00e9 v\u00e1ltam \u00e9n is. Jancsika megtan\u00edt engem lelassulni, kipirulni, r\u00e1csod\u00e1lkozni, elid\u0151zni, \u00f6nfeledten j\u00e1tszani, gyermekien boldonak lenni! <\/span>","type":"rich"}