Helyzet volt: Bolti hiszti
Imádtam minden pillanatát!
Történt ugyanis, hogy Jancsikámmal vásárolni mentünk. Ilyenkor odafelé ő húzza a kerekes bevásárló táskát, másik keze az enyémet fogja, és beszélgetünk (rituálé#1). A bolthoz érkezve leguggoltam mellé, és szokás szerint átbeszéltük, mi is vár ránk (rituálé#2): Bemegyünk, lerakjuk a gurulós táskát, ő tolhatja a nagy bevásárló kocsit, de óvatosan kormányozza, hogy ne menjen neki semminek és senkinek. Nem fogdossa össze a kifliket, és ha Anya kér valamit, arra odafigyel.
🍞 Minden szuperül működött egészen addig, míg a Drágaságom fogta magát, és az általa gondosan kiválasztott négy kiflit tartalmazó kis zacskót bedobta a csemegepultba, ahol az eladó éppen minket szolgált ki. A hölgy csodálkozó tekintettel adta vissza a kifliket, én pedig leguggoltam Jancsi mellé, és határozott hangon közöltem vele: ezt nem lehet! Majd még egy esélyt adva (!) kilátásba helyeztem, hogy ha folytatja, nem tolhatja a kocsit (Anti-Bünti tréning#1). Már nyúlt is a fél kilós margarinért és éreztem, hogy pillanatokon belül az is repülni fog, nagyobb károkat okozva, mint a puha, súlytalan kiflik. Megállítottam a mozdulatot, és azonnal kivettem a kezéből a kocsit (Anti-Bünti tréning #2)
😢 Hiszti ON!
Hatalmas sírásba és üvöltésbe kezdett:
“Annnyaaaaa, A Z O N N A L add vissza, én akajom tolni!!!!”
Közönségünk bőven akadt, néhány idősebb néni nem bírta ki megjegyzés nélkül, engem azonban csöppet sem érdekelt, ki mit szól a gyerekem (amúgy teljesen természetes) viselkedéséhez (Szeretlek Hiszti! tréning#1). Jancsika kiabált, én pedig néhány pillanat alatt befejeztem a csemege pultnál a dolgomat, majd mögöttem a hisztiző gyerekkel behúzódtam egy viszonylag csendes, kevésbé forgalmas sorba. A zabpelyhek és kávék között ismét leguggoltam mellé, és halk, de határozott hangon (“Szeretlek Hiszti! tréning#2, Anti-Bünti tréning#3) így szóltam:
“Jancsi, nézz Anyára! – rám nézett. Mit beszéltünk meg a bejáratnál? (Anti-Bünti tréning#4)”
“Hogy nem szabad ilyet csinálni” – hüppögte.”
“Milyet?” – kérdeztem.
“Hát…hogy kéjted, hogy figyeljek Jád!”
“Figyeltél?”
“Nem, Annnnyaaaa!” – és potyognak a könnyei.
“Nem, nem figyeltél. A boltban nem szabad dobálózni. Mit szeretnél?”
“Tolni a kocsit!”
“Rendben. És odafigyelsz Anyára?”
“Igen Annnyaaa!”
“Rendben. Akkor most folytatjuk a vásárlást, Te pedig ügyesen tolod a kocsit, és segítesz nekem pakolni a pénztárnál. Rendben?” (Anti-Bünti tréning#5, Szeretlek Hiszti! tréning#3)
“Igeeeeeen!” – és már nem sírt, nem hisztizett, hanem mosolygott. Megöleltük egymást, és elhagytuk ideiglenes hiszti-kezelő bázisunkat.
🌈 A kocsit óvatosan tolta, élvezte, hogy segíthet levenni a polcról a tejszínt, pedig magasan volt, de elérte – hatalmas sikerélmény egy gyereknek! A pénztárnál ő volt a főszereplő, kokettált a pénztáros nénivel, és komoly léptekkel teljesítette a “gurulós kocsi odahúzása Anyához, hogy bele tudjon pakolni” küldetést.
Statisztikai adatok:
Hiszti: 1 db
Idő: 3 perc
Boldog gyerek: 1 db
Elégedett Anya: 1 db
Bolt előtti dicséret és jutalom ölelés: 5 db (de ki számolja?! :))❗
Vidám séta hazafelé: 1 db. 💑
——————————————————————————-
Tanács: Soha ne azzal foglalkozz egy ilyen helyzetben, hogy vajon mit szól hozzá a környezet! Soha ne tartson vissza a sok bámészkodó attól, hogy higgadt maradj és végig csináld. Nem számít, hogy mit gondolnak, mit mondanak. Zárd ki a külvilágot, ne szégyelld a hiszti hangerejét, sem azt, hogy letérdelsz a bolt közepén a gyereked mellé, és percekig nem mozdultok onnan. Nem a bámészkodók kedvéért oldod meg a helyzetet, hanem Miattad és a Gyereked miatt. Hogy aztán kéz a kézben, békében, együtt, minden helyzetet megoldó csapatként sétálhassatok hazafelé.♥
Tudok Neked ehhez segítséget adni!
További információért KATTINTS!
[wysija_form id=”4″]
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: