Ne félni tanítsd, hanem élni!
Kedves Anyuka!
Tudom, hogy csak meg akartad óvni a gyermekedet az eséstől, a szándékod
Jó Anyához méltó volt. Most jön a DE:
– A kislány nem volt akkora veszélyben, hogy ilyen – számára durva – módon beavatkozz a tervébe.
– Ha még pár ilyen helyzetet teremtesz, szinte biztos, hogy elindul a szorongás csírája a gyermekben: “eleshetek…eleshetek…eleshetek…”
– A gyermeket meg kell óvni a valós veszélyektől, de attól, hogy megtapasztalja a dolgok fizikai, akár kémiai tulajdonságait, TILOS megfosztanod.
Mit tehetsz, hogy bátor, kezdeményező, a dolgokat reálisan felmérni képes gyermeket nevelj?
Nos, sokat tehetsz. Nem varázslat, nem ördöngösség, csupán a
szemléleteden kell változtatni egy picit.
1. Használj VESZÉLY hangot!
A kisfiamnak az első kúszós útja a konnektorhoz vezetett. Hetek óta fixírozta a malac orrú szerkezetet a falon. És amikor összeállt a mozgása és megindult kúszva a parkettán, az volt az első, amit alaposan meg akart vizsgálni. Ekkor használtam először a VESZÉLY hangomat. Mert ugye a gyerek nem nyúlhat a konnektorba. A Kicsikém alaposan meg is ijedt a hangomtól, ahogy én is megijedtem a lehetőségtől és a gondolattól: mostantól sok mindent elér, és bizony komoly veszélyek is leselkednek rá.
Ezt a hangomat , ami határozott, hangos, ellentmondást nem tűrő. A “Szívem, Angyalom, Manócskám, Kicsikém, Bogaram” kedveskedés helyett becézés nélkül “Jancsi!!!”- t kiáltok olyankor, ha veszélyben érzem az életét. A mai napig tudja, hogy ha ezt a hangomat hallja, baj érheti, védeni akarom, azonnal megáll.
2. HAGYD kalandozni!
A pici baba életről való tudása születésétől kezdve gyarapszik. Először csak érzetek, illatok, hangok társulnak dolgokhoz, mindent a szájába vesz, megkóstol, megcsócsál. Aztán rengeteg gyakorlás és utánzás útján ismeri meg a környezetét, a dolgok működését, tulajdonságait. Lehet, hogy tízszer-százszor veri be a fejét az asztal sarkába, mire rájön, hogy miként kerülheti el a fájdalmas ütközést. Milliószor esik el, mire biztonsággal képes két lábon haladni, de milliószor föl is áll, nem kérdés számára az újrakezdés.
Az ember a saját kárán tanul- szokták mondani, ez a babáknál hatványozottan így van. Pontosan tudom, mennyire nehéz megállni, hogy ne szólj bele a sokszor extrém sportokkal is felérő kalandozásaiba, de ha nincs valós veszélyben, bizony hagyni kell őt élni, mert az ő élete a felfedezésről, a saját bőrén való tapasztalás útján szerzett élményekről szól (irigylésre méltó kis élet! :D)
3. Ne FÉLNI tanítsd, hanem ÉLNI!
“Ha így folytatod, hatalmasat esel, bevered a fejed, vérezni fog, mehetünk a kórházba, a doktorbácsi ekkkkkora hatalmas tűvel összevarrja majd, fájni fog, de nagyon és majd üvöltesz!” – nem, ezt nem én találtam ki, ez a mondat elhangzott egy anyuka szájából, mikor a kisfia éppen az apró jégpályává fagyott kis pocsolyában próbálgatta a csúszást.
Mi is a gond ezzel? Hiszen – leszámítva a stílust (ami maga az ember, mint tudjuk)- csak óvni akarta a gyermekét a sérüléstől.
- Fontos, hogy egyetlen pillanat alatt felmérjük, mennyire veszélyes a helyzet. Ez nem volt az.
- Egyetlen (na jó, lehet kettő is) pillanat alatt át kell futtatnunk a “következmény-programot” az agyunkon: ha ezt csinálom- ez történik, ha azt mondom- az történik majd.
- Pontosan kell tudnunk, hogy mi az, ami a teljesen feleslegesen gyerekben félelmet, szorongást kelthet. A VESZÉLY hang használatával valahol tudatosan keltjük a félelmet, de egy 9-10 hónapos gyermeknek nem lehet elmagyarázni, hogy “Figyelj csak Kicsikém! Ez itt a konnektor, amiben 230 V áram fut. Ha belenyúlsz, az áram megcsaphat, és akkor nagyon nagy baj lehet!”. Mert abban a helyzetben a lényeg az azonnali védelem. A magyarázat ráér majd később, amikor az édes kis agya már képes összerakni ok-okozati összefüggéseket, és megérti a veszély miértjét is.
- Amikor éppen ÉLNI (és nem FÉLNI) tanítjuk a gyermeket, mindig a dolgok tulajdonságaira kell felhívnunk a figyelmét. Igen, egészen aprócska korától kezdve.
- Csúszik! Nagyot lépj, mert magas! Magasra emeld a lábad! Vizes! Mély! – a dolgok fizikai, kémiai tulajdonságai fontos tanulnivalót jelentenek a gyereknek. Azáltal, hogy nem a félelmet hívjuk elő és erősítjük benne, megkíméljük őt a szorongástól, rengeteg információt kap tőlünk arról, hogy mi milyen, és magától tapasztalja meg, hogy ez mit jelent. Bővül a szókincse (még mielőtt beszélni tudna), természetesen alakulnak ki a saját határai, kezdeményező lesz és bátor, és a mindennapjai nem piros tiltótáblákkal lesznek tele, hanem olyan útjelzőkkel, amiket ő maga rajzolt a tapasztalatai alapján.
Te Anya pedig legyél mellette, add meg neki a biztonságot, ha kell, állj készen arra, hogy elkapd, ha segítséget kér, nyújts a kezed! De ENGEDD ÉLNI, szülessenek meg a saját megoldásai, ezáltal szerezzen sok-sok sikerélményt, dicsérd és bátorítsd! Aztán fürdőzz a büszkén csillogó szempárok semmivel nem pótolható ragyogásában.
Iratkozz fel a heti hírlevélre:
[wysija_form id=”4″]
Gyere el a tréningekre, jelentkezz még ma!
Az Anyasimogatón mindent kibeszélhetsz magadból!
Beszélgessünk Négyszemközt, az első alkalom most ingyenes!
