Hisz Ti nem értitek, mit érzek éppen!
Hisz Ti nem látjátok, mi tombol bennem!
Hisz Ti nem érzitek, mire van szükségem!
Hisz Ti nem tudjátok, miért vagyok ilyen!
Hisz Ti akartok túlkiabálni!
Hisz Ti próbáltok csak magyarázni!
Hisz Ti kezditek a karomat rángatni!
Hisz Ti akarjátok az ajtót rám csukni!
Csak öleljetek át, hogy érezzem, így is szerettek!
Ne kiabáljatok, nem hallom úgy sem, épp tombolok!
Beszéljetek hozzám halkan, hogy megnyugodjon a lelkem!
Figyeljetek rám, hogy tudjátok, miért vagyok ilyen!
Legyetek türelmesek velem, Nektek is ez esne jól!
Hadd adjam ki magamból a viharomat, és aztán jobban leszek!
Ne hagyjatok magamra, szükségem van Rátok!
Ne magyarázzatok sokat, majd ha elmúlik, megbeszéljük!
És ne rángassatok, mert akkor azt érzem, rossz vagyok.
Hisz Ti vagytok a felnőttek, én csak egy gyerek,
Tőletek tanulom az egész életet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: