Egyszer azt mondtam valakinek: gyűlöllek! Átölelt két karjával és csak szorított magához, mérgem lassan párologni kezdett. Haragomtól görcsbe rándult izmaim lassan elernyedtek, néhány pillanat múlva már megadóan simultam ölelésébe.
Egyszer azt mondtam valakinek: szeretlek! Hideg tekintettel nézett rám, minden porcikájával elutasította vallomásomat. Léptem felé, de ő is lépett egyet hátra. Egyetlen pillanat alatt épített közénk áthatolhatatlan falat. Néztem, ahogy hátat fordít és határozott, kétségtelen léptekkel távolodik tőlem.
A szónak ereje van. Tartalma és keringése. Lába, keze, szíve és lelke. Jön és megy, üt és ölel. Küld és marasztal, rombol és teremt. Nem csupán hangok láncolata, hanem erő, amelyet Te magad hozol létre, és Általad lesz belőle lélekig hatoló érintés.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: