Szeretek ölelni és szeretem, ha ölelnek. Arra a pár pillanatra szebbnek látom a világot, jobbnak az embereket, békésebbnek a lelkeket. Egy ölelés tele van energiával, igazán emberi mozdulat, bekebelezni a másikat, átkarolni, szorítani, simogatni; nagy szükségünk van minderre. Annak is, aki adja, és annak is, aki kapja.
Amikor ölelsz, sérthetetlenné válsz. Abban a néhány pillanatban Te magad vagy az Erő. Szívedre, Lelkedre öleled a másikat, Békét teremtesz, Gyógyítasz, Felszabadítasz, Boldoggá teszel és Vígasztalsz.
Ölelésedben gyermek leszek újra,
sírásban vígasztalt, örömben szorított,
békédre vágyó, biztonságot áhító.
Hozzád tartozó, Téged soha nem eresztő.
Ölelést adva Erőd vagyok,
könnyeidet ivó lélek, boldogságodból táplálkozó szív,
védelmet nyújtó templomod.
Hozzád tartozó, Téged soha nem eresztő.
(G. Papp Júlia, 2014. március 29.)
Olvastad?