A ló, a gesztenye és Jancsikám

Mindig is sejtettem, hogy létezik a Tökéletes. Gyakran hallottam én is, hogy márpedig nem létezik, de legbelül éreztem, hogy ez nem így van.
Amióta Jancsikám megszületett, tudom, hogy nekem volt igazam. Én, aki mindenben találok hibát, aki mindig mindent és mindenkit kritizál, három dologban nem találok kivetnivalót, bárhogy is keresem. Istennek három teremtménye számomra tökéletes: a ló, a gesztenye, és Jancsikám.

Ma ebből kettő egyesült, Jancsikával a bölcsiből hazafelé életünkben először közösen gesztenyét gyűjtöttünk, és itthon nem is volt ennél jobb játékunk. Rakosgattuk, fényesítettük, számoltuk, pakoltuk, szagolgattuk. Én pedig közben nosztalgiáztam, felidéztem magamban a régi iskolai gesztenyegyűjtést és azt, ahogy a Gellért-hegyen a finom, őszillatú sárgásbarna avarban kerestük a gyönyörű, fénylő barna golyóbisokat. Ma pedig az én Tökéletes Jancsikám édesen szorongatta, bontogatta a héjából, bepakolta a hátizsákjába, majd itthon egy vödörbe rakta, és most élvezzük a gesztenyeenergiát. Mert ahogy fogom a tenyerembe és szorítom, valami igazán ősi erő árad belőle, azt mondják, elnyeli a káros energiákat. Egy biztos, minket mosolyra fakaszt, játékra hív és tökéletességével gyermekké varázsol újra.