Vágyom arra, mit Ő él át most: minden új, minden felfedezni való. Mindenre kíváncsi, mindent megfigyel. Olyan ártatlan, tiszta, önfeledt boldogság fogja el számunkra apróságnak, alapvetőnek, természetesnek tűnő dolgoktól, hogy öröm nézni!
Azt hiszem, tényelg igaz lehet, hogy egész életünkben ezt az állapotot, ezeket az érzéseket hajszoljuk, újra át akarjuk élni azt, amit egykor átéltünk, amikor mi is a világot először felfedező kisgyerekek voltunk. De annyi minden rátelepedett már ezekre az érzésekre- elvárásoknak való megfelelés, rossz tapasztalatok, félelmek, pofonok, csalódások – hogy észre sem vesszük, és megszűnünk gyermeknek lenni.
Az Anyaság többek között ezt is tanítja számomra: túl sok a gond és baj, túl sok a panasz és az aggodalom. Kevés a gyermeki mosoly és érdeklődés, kevés a rácsodálkozás és a semmihez nem hasonlítható felhőtlenül boldog, önmagáért létrejött kacaj.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: