Néhány nappal ezelőtt találkoztam ezzel a videóval. Azonnal magával ragadott a zene, a varázslatosan megható helyzet, a színészóriás törékenysége, a csodálatos, szívet ölelő dallamok.
Tegnap reggel volt alkalmam megmutatni Páromnak ezt a videót, Jancsikám éppen végzett a reggelijével, és izgatottan várta, hogy induljon a “mozi”. Őt is rögtön magával sodorta az élmény, Apával együtt nézték-hallgatták a keringőt.
Mindeközben én pizsamában, kócosan, a sínbe rakott jobb mutatóujjamat nélkülözve mosogattam, pakolásztam a konyhában, az “outfit”-em nem volt éppen vadító. Aztán egyszer csak Párom fölpattant a székről, meghajolt előttem, és egy pillanattal később már szeltük is a konyhában a köröket, keringőztünk, közben csak néztünk egymás szemébe, mélyen, a lelkünkig láttunk. A tekintetében ott volt a világ összes költeménye, festménye, és zeneműve a Szerelmről, a Vágyról, az Összetartozásról, a Boldogságról. Ő is ezt láthatta az enyémben. Szorított magához, és szinte repültünk a konyhakövön, mint Hamupipőke és az ő Hercege a bálteremben. Aztán Jancsikára néztünk, aki tátott szájjal, ragyogóan mosolygó szemekkel bámult ránk. Ha nem is fog emlékezni erre a jelenetre, azért remélem, hogy az érzés, ami átjárta a kis szívét, örökre megmarad benne, és vissza-vissza köszön, mikor együtt lát minket, vagy mikor hosszú évek múlva ő maga teremt majd ilyen boldog pillanatokat.
Mindannyian Teremtők vagyunk. Boldog pillanatok Teremtői. Nem kell semmi más, csak a Lelked. A boldogságra vágyó Lelked. A Teremtő Lelked! A Benned élő pizsamás, kócos, mamuszos “keringőkirálynő”.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: