Hóbarátság

Szeretem a friss havat. Nem csak az ablakból nézve csodálatos, de felemelő érzés, mikor a lábam alatt ropog, megnyugtat, ahogy az arcomat csiklandozzák a hópehelyvirágok. Szeretem, hogy minden és mindenki lelassul, és ilyenkor sokkal szebbnek látom az embereket. A sok-sok fehér deríti az arcokat, a hidegtől kipirul mindenki, a fényektől csillognak a tekintetek. Mindezek mellett mától újabb okom van arra, hogy szeressem a hóesést.
A mai nap számos ELSŐ dolog történt velünk. Jancsika tavaly télen még picike volt, és leginkább a babakocsiban aludt, mikor sétáltunk, így akkor nem jelentett élményt számára a hóesés. Ma azonban már attól izgatott lett, hogy reggel a kiságyából fehér háztetőket látott. Amikor a sétánál kiléptünk a kapun, azonnal beleszaladt a hóba, tapicskolt a cipőjével, és közben rám-rám nézett: Mi ez Anya? Mit szólsz Anya? De jó ez, Anya! Ezt láttam a szemében.
A játszótéren is folytatódott az ismerkedés, én pedig csak álltam, megint CSODÁT láttam, szívtam magamba a látványt, és próbáltam fülön csípni az érzéseimet. Megállt az idő, filmezett a lelkem, mosolygott a szívem. Jancsika szaladgál, beletúrt a kezével a hóba és nézte, ahogy olvad. Ragyogott a szeme, kipirult az arca, egyszerre volt magától értetődő és meglepő számára ez a találkozás a hóval.
Ma először látott hóembert, először fogott a kezében hógolyót, először dobta el, és nézte, mi történik vele? Ma először ült szánkón, és először sétáltunk haza a hóesésben kézenfogva, meg-megállva.

Nagyon sok mindenre nem emlékszem gyerekkoromból. Többek között arra sem, milyen volt az én első találkozásom a hóval. De azt hiszem, hogy ma visszakaptam ebből az emlékből egy darabot.
Ma már észre sem vesszük azt, ami egykor nekünk is az első volt, amire mi is úgy csodálkoztunk rá, ahogy ma Jancsika a hóra. Beleszoktunk a világba, az élet, a természet csodái minden áldott nap megszólítanak bennünket, de mi elmegyünk mellettük szótlanul, vakon.
Anyaként most újra felfedezem a világot, gyerekké váltam én is. Jancsika megtanít engem lelassulni, kipirulni, rácsodálkozni, elidőzni, önfeledten játszani, gyermekien boldonak lenni!