Apa és Jancsika játszanak valamivel.
Apa: ééés mos kapcsolom és HOPP! És most kapcsolom és HOPP! És most kapcsolom és HOPP! És most…ezt nem mondom többet, mert Anyád rám szól,
(majd halkan Jancsika fülébe súgja:) csak kapcsolom.
Lelkünk buborékai, a bennünk keletkező erő, feszültség kelti életre őket, a felszínre zúdulnak, megcsillan rajtuk a szabadság fénye, majd kipukkannak és levegőként élnek tovább a világmindenségben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: