Jancsika-Anya szótár

Őszintén bevallom, hogy nem voltam az a pocakjával meghitten társalgó várandós, sokkal inkább megérzések mentén kommunikáltam Jancsikával, mindvégig éreztem, hogy minden rendben Vele odabent, és bár az átlagon felüli aggódásfaktorral rendelkezem, sikerült ezeket a negatív energiákat mellőznöm a terhességem alatt, és azóta is erre törekszem.
Olyan embernek ismerem magam, aki figyel a másikra, és próbálja megfejteni a gesztusokat. Az elmúlt 15 hónapban nagy hasznát vettem annak, hogy alapvetően is ilyen vagyok, szavak nélkül érteni egymást: ez valami egészen különös, elve elrendelt, ősi, mély kapcsolatot feltételez számomra.
Érzem Jancsikám minden rezdülését, egyetlen pillantásából tudom, hogy mit akar, (majdnem mindig) tudom, hogy miért sír, és imádom a humorérzékét, ahogy huncutul néz a gyönyörű szemeivel, és tudja, hogy tudom, hogy mire gondol. Szavak nélkül. Varázslatos egység ez Anya és Gyermek között. Egység, szövetség, semmi máshoz nem hasonlítható kötelék, egymásra hangolódás. Mert Ő is pontosan érez engem, hangulata az enyémhez idomul, gesztusai az enyémet tükrözik.
Fejlődésének minden pillanatán elmerengenék, próbálom raktározni, hogy fel tudjam idézni. De az idő szalad, és Jancsika bizony lassan kilép abból a világból, ahol csak éreztük egymást. Nagyon várom már, hogy kimondott szavakkal beszélgethessünk, de ugyanakkor szomorúan búcsúzom ettől a korszaktól, bár tudom, hogy a kapcsolatunk a szavak megjelenésével csak tovább mélyül majd.

És akkor lássuk, hol is tartunk most, következzenek a Jancsika-Anya szótár rögzítésre már alkalmas darabjai:
je=repülő (ez volt a legelső beazonosítható szó, ám ő is érezte, hogy több van ebben egy egyszerű “je”-nél, így azóta a repülő=jeje :D)
ata=autó
kanga=kenguru
baba=baba
apa=apa (azt hiszem, amíg ki nem mondja, hogy anya, addig ez a legcsodálatosabb, amit a szájából hallhatok)
dettye=desszert
kaka= várom a megfejtéseket, vajon ez mit jelenthet?
edde=ebéd
kuku=kukucs
da=labda
mpa=lámpa
á-á-á=cumi
popo= potty
ganga=gomba
katta=katicabogár
ajta=ajtó
isszi=víz

Az első, vagy első két szótagot ismétli utánam, és egyébként mindent ért. Nagyon szereti a konyhaszekrény tartalmát pakolászni, a múltkor csak úgy viccből odavetettem Neki, hogy ha már ott jár, igazán kivehetné nekem a sötétkék műanyag szűrőt. Kivette.

Néhány hónappal ezelőtt még egy magatehetetlen, cicin lógó kis béka volt, és azon örvendeztünk, hogy milyen ügyesen emeli a fejét, és fordul a hasáról a hátára. Most pedig jár, gondolkodik, huncutkodik, játszik, évődik, és BESZÉL! Szavai az én szavaim, belőlem építkezik. Átélni mindezt: az Anyaság újabb misztériuma.