Megtörtént. Jancsikám úgy döntött, hogy nem kér többet a szopizásból. Nincs rá szó, milyen egységet jelent Anya és Gyermeke között a szoptatás. Számomra Anyaságom csodája volt ez is. Most már múlt időben.
Jancsika hat hónapig csak anyatejet kapott, aztán élvezettel kóstolta az ízeket, ma pedig már mindent megeszik, amit mi. Mikor elkezdtem a hozzátáplálást, alaposan utánaolvastam, és az elválasztódás mellett döntöttem. A folyamat lényege, hogy az étkezéseknél először anyatejet kap a baba, utána jöhet a szilárd étel (és nem fordítva, ahogy általában a védőnők javasolják), amennyit kér belőle még a tejecske után. Az arányok Jancsika irányításával szépen eltolódtak a finom gyümölcsök, főzelékek irányába, míg végül maradt az ébredés utáni és az elalvás előtti szopizás. Aztán már a reggeli sem érdekelte, még épp, hogy csak fölöltöztettem, és már ment is kalandozni a lakásban. Három napja pedig már este sem kéri a cicit. Ő döntött így, és én boldog vagyok, mert úgy érzem, megadtam Neki mindent, amit adhattam, ő pedig elválasztódott, szépen természetesen, gyötrelmes leszoktatás, órákig tartó sírás nélkül. Mérhetetlenül büszke vagyok a kicsi Fiamra!
https://www.youtube.com/watch?v=t_XtxDrDKxc
Születése óta ezt a dalt éneklem neki elalvásnál. Most már harmadik este, hogy leülök az ablak mellé a székre, ahová mindig, Jancsika a karomra ül és fejét a vállamra hajtja. Nézi a szemközti házak ablakaiból kiszűrődő fényeket, az autókat, a holdat, és hallgatja az énekemet, miközben egyre álmosabban pislog. Miközben énekelek, azon töprengek, vajon mire gondolhat most? Párom szerint nem gondol, hanem érez. Remélem, hogy nyugalmat, békét, biztonságot. Én pedig szívom magamba a bőre illatát, és arra gondolok, hogy az elmúlt tizenöt hónapban – bár Ő kapta tőlem az anyatejet – mennyi táplálékot kaptam én Tőle. Ez a kis emberke megváltoztatta az életemet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: