Reggel Párom Jancsikának:
– Kisfiam, Anya most elmegy úszni. Tudod, úszik, mint a bálna!
Szúrós tekintettel néztem rá.
– Ööö…mint a gömbhal!
Lelkünk buborékai, a bennünk keletkező erő, feszültség kelti életre őket, a felszínre zúdulnak, megcsillan rajtuk a szabadság fénye, majd kipukkannak és levegőként élnek tovább a világmindenségben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: