Az elmúlt 13 hónapban és tízenegy napban Anyaként számtalan valódi csoda szemtanúja lehettem. Amikor megszületett Jancsika, egy olyan utazás vette kezdetét, amire nem is számítottam, amire nem lehet felkészülni. Tobzódom a csodákban, tele van a szívem a szeretet érzésének új árnyalataival, átértékelődött minden, az Övé vagyok, együtt fejlődünk és együtt fedezzük fel ezt a mindkettőnk számára új világot.
Ma együtt tettük meg az első önálló lépéseket, a könnyeim elhomályosították a szememet, de azért láttam a kisfiam arcán a boldogságot, hallottam azt a felejthetetlen nevetést, amivel saját, felfoghatatlan sikerének adott hangot.
Ez a kicsi ember ma elindult, régóta készült rá. Elengedte a biztonságot jelentő kapaszkodókat, összegyűjtötte a bátorságát, minden tudását, és pihe-puha husi lábait egymás után rakosgatva totyogni kezdett. Néhány óra múlva a popóját a magasba emelve feltápászkodott és kiegyenesedett, egyedül, segítség nélkül.
Ámulattal csodálom a fejlődését, és boldogan szemlélem azt, aki mellette lehetek: Anya, és minden, amit ez a szó jelent és magához vonz. A legszebb, amit ember kimondhat. Várom már, hogy Tőle hallhassam.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: