Az élet legnagyobb csodája látni, mivé lett egy éves korára a kisfiam, aki alig néhány sejtből, belőlünk lett a Gyümölcsünk. A születése váratlanul, hamarább ért bennünket, de készen álltunk mindenre, amit Ő jelent. Hiszek abban, hogy ezt csak teljes alázattal lehet és kell csinálni, átadtam magam az Anyaságnak, minden pillanatáért hálát adok a Sorsnak. Megélem azt amit elképzeltünk, de utólag tudom, hogy elképzelhetetlen; érzem azt, amire vágytam, de ma már tudom, hogy a vágyon túl a valóság összehasonlíthatatlanul boldogabb.
Szeretném lelassítani az időt, hisz olyan, mintha tegnap született volna, és pörgetném az időt, mert őrülten kiváncsi vagyok arra, hogy milyen ember lesz belőle?
De addig is, szeretem, szeretem és szeretem!!! Úgy, ahogy én tudok szeretni: nagyon, úgy ahogy Anyaként tudok szeretni: feltétel nélkül!
Te csak létezz – én támaszod vagyok
Te csak kacagj – én pajtásod vagyok
Te csak zokogj – én vígaszod vagyok
Te csak kérdezz – én tanítód vagyok
Te csak taníts – én diákod vagyok
Te csak ölelj – én otthonod vagyok
Te csak repülj – én szárnyaid vagyok
Te csak létezz – én boldogság vagyok
(G. Papp Júlia, 2013.07.02)
